Szünet

Kedves Olvasóim!

Először is köszönettel tartozom, amiért türelmesen vártok! Tudom,hogy már nagyon rég óta csak ígérgetem az új részt, és nem hozom. De döntöttem. Magyarázkodásba nem akarok nagyon bocsátkozni, aki már felnőtt, az úgyis érteni fogja, aki még nem, hát annak magyarázhatnám egy pár évig, amíg maga is meg nem tapasztalja. Egyszerűen alig van időm írni.
Mivel már saját életem van, egyetemre járok és a párommal élek (plusz két macskával, akiket szintén el kell látni), a család számomra már többet jelent mindennél, ami bizony az időbeosztásomon is nagyon látszik. A másik ok pedig az, hogy kinőttem az Alkonyat-korszakomból. Nem kérdéses, a legszebb időszak, amiben eddig voltam, nagyon sok mindent köszönhetek Stephanie Meyer könyveinek. De ennek már vagy 5 éve, hogy elkezdődött, és éppen ideje volt, hogy befejeződjön.
Szóval ezek ismeretében jól átgondoltam a dolgot, és döntöttem. A szünet valószínűleg nem újdonság nálam, főleg az utóbbi év termésére visszagondolva. Csak talán valósághűebbé teszi a dolgokat kimondva.
Nem fogom bezárni a blogokat. Szeretném a történeteket még valamikor befejezni, mert maga az ötlet és főleg ti, kedves olvasóim, megérdemeltek ennyit. De hogy minderre mikor fog sor kerülni, ha egyáltalán eljutok addig, azt még nem tudom.
Annyi biztos, hogy jelenleg a Moonlighttal fogok foglalkozni. Számomra a legkedvesebb történet, és a minap rengeteg ihlet jött hozzá (és szerencsére még másfél hetet itthon tudok maradni ezzel foglalkozni). Biztosra mondhatom, hogy kiszámíthatatlanul fogom hozni a részeket. De amikor tudom, ígérem, hozom! Elsőként ezt szeretném befejezni, mert még vagy 25 fejezetnyi anyag van róla a fejemben. Amíg a Moonlightot még írom, nem fogok a többi Twilight-fanfictionnel foglalkozni. A könyveimnek akarom a maradék írásra fordítható időmet szentelni, hogy minél előbb a kezetekbe vehessétek akár a Játszmákat, vagy akár a Saint Mary Chronicles mindhárom kötetét.

Szóval a lényeg, hogy már nem vagyok oda az Alkonyatért, és időm sincs túl sok, ezért a Moonlight és a kiadásra szánt könyveim kivételével minden más történetem írását határozatlan időre felfüggesztem!

Ezen a bejegyzésen túl nem szeretném tovább bárhol, bármikor taglalni a szünet okait, vagy annak elhagyásáért tett megjegyzéseket, bármennyire is sajnálom a dolgot. Megértéseteket köszönöm!

Puszi: Niki

Fontos!

http://nikkifoblog.blogspot.com/2011/08/alkotoi-valsagba-kerultem.html

2.fejezet

2.Egyre közelebb a Pokolhoz

15-20 ezer km út megtétele londoni és new yorki átszállással valóban elég hosszadalmas folyamat.Még túl sok idő is ahhoz,hogy az ember lánya elgondolkozzon azon,mi történt vele.Mégis hogyan végzi úgy egy 16 éves lány,hogy a saját apja afféle száműzetésébe küldi?
Az egész azzal kezdődött,hogy 5 éve részesei voltunk egy óceánjáró luxushajó utolsó útjának.Minden csodálatos volt.Azonban néhány nappal kikötés előtt egy akció-katasztrófafilmszerű helyzet kellős közepén találtuk magunkat.Anyu pedig életét vesztette.A tinikor küszöbén álltam egyszál magam.Apu gyakorlatilag zombi volt a gyásztól.
Az alaptermészetem is elég . . . nehéz kifejezni,pörgős,vad,talán még hiperaktív is.De abban az időszakban mindenki azzal jött,hogy legyek türelmes Apuval,kicsit csituljak le . . . De természetesen ez nem hatott.Sőt!A hormonok dolgoztak bennem és az események hatására előtört belőlem a vagány,lázadó tini.Mindenkit annyira lefoglalt az Anyu elvesztésével való fájdalom,hogy mire észbe kaptak,én már rég túl voltam a visszacsinálható-szakaszon.Egyik-pillanatról a másikra kellett a környezetemnek rájönnie,hogy már nem a vadóc kislány csinál butaságokat,hanem egy kezelhetetlen csajjal van dolguk.
Apu remélte,hogy más környezetben talán a hirtelen váltástól visszább esik a lázadási-fokom.De ehelyett bekerülve a szentpétervári forgatagba csak még durvább lett a helyzet.És az elmúlt években minél drasztikusabb módszerhez nyúlt,annál jobban romlottam utána.Gyakorlatilag fordítva működtem,mint mások.Minél jobban tiltanak valamit,főleg egy kamasznak,annál biztosabb,hogy kipróbálja.Mindazonáltal ha már benne van valaki valamiben és minél durvább megoldásokkal próbálják kihúzni belőle,annál biztosabb,hogy sikerül is.
Csak nem az én esetemben.
Egyébként senki sem tudja,miért olyan a vérmérsékletem,amilyen,hogy honnan ered.A családban nincs olyan,akire hasonlítanék,a szöges ellentéte vagyok mindenkinek.Bár ha a külalakot figyelembe vesszük,kiköpött szüleim.Azt mondják,az ikre lehetnék Anyunak-habár némileg izmosabb,sportosabb vagyok,mint ő volt.Az arcunk teljesen megegyezik,minden vonásom a tökéletes mása az övének.Azonban az ezüst-szőke hajszínt és a zöld szemeket Aputól örököltem.Ezek adják rajtam a valódi észak-európai jegyeket.Viszont sokszor megjegyzik,hogy hiába ugyanaz a a szemszín,senki nem azonosít be azonnal Apu lányaként.Ugyanis az én szemeimben olyan tüzet látnak,ami teljesen más tekintetet ad,mint amilyen Apué.
Helyi idő szerint péntek reggel 4 órakor szállt le a járat a Sea Tac nemzetközi reptéren.Nem egyedüli hullafáradt emberként sokáig tartott a leszállingózás a gépről,így a BIZTOnságoS Forksba érkezésemhez felbérelt kigyúrt sofőr erre a tolós kocsira felpakolt csomagjaimmal már várt a terminálok előtt.Nem kellett ahhoz a nevemet hirdető tábla,hogy felismerjem.
-Miss Dimitriev?-kérdezte,mire bólintottam.Oroszul kezdett,vagyis csak próbálkozott beszélni és a végén kérdőn nézett rám.Eddig sikerült a pókerarcot tartanom és felvihogtam.
-Tudok,angolul,Mr.Reynolds,de azért kösz a próbálkozást!Legalább a kedvem jobb lett-vigyorogtam.Vörösleni kezdett,mint egy rák,de azért udvariasan megkért még egyszer-legalább végre angolul-,hogy kövessem az autóhoz,majd elindult.A bejárat előtt elkezdett bepakolni a limuzinba,én meg mérgezett egér módjára le-föl sétáltam.
Leginkább a cipőmet tüntettem ki figyelemmel,így egy kisebb sikkantás tört ki belőlem,mikor valakivel-teszem hozzá,egy igencsak kemény valakivel-összeütköztem.Utánam kapott és én is megfogtam a karját az egyensúlyom megtartása érdekében.
-Bocsánat,nem figyeltem-kezdett el mentegetőzni.Azonnal feltűnt,hogy férfi létére mennyire tisztán mély,gyönyörű hangja van.
Csak akkor pillantottam fel rá,mikor már stabilan,kapaszkodó nélkül álltam a saját lábaimon.Káprázatos látvány tárult elém.egy kisebb sokk ért az élvezettől.Elvégre nem mindennap találkozik az ember lánya ilyen tökéletes emberrel!
-Oh . . . -nyögtem ki értelmesen.Megpróbáltam magamhoz térni,úgyhogy pislogtam párat.Kisöpörtem az arcomból a hajzuhatagom,majd egy gyors terepszemle után-még 3 istenként kinéző férfi és 3 angyali nő vette körül a szexi pasit-sikeresen megszólaltam.-Én bocs,totál nem itt jártam!
-Kisasszony,indulhatunk?!
Oh,hogy randiznál ám te is a kaszás hóhérral!Mély levegőt vettem,hogy ne kezdjem ütni a sofőrt idegbeteg módjára.Aztán mosolyt erőszakoltam magamra.
-Tényleg bocs!-Azzal sarkon fordultam és elindultam a limuzinhoz.Reynolds kinyitotta előttem a kocsiajtót,majd beszálltam.
Néhány perc múlva úton voltam a személyes földi poklom felé.

1.fejezet

1.Apu alias kikészített diktátor

Hunyorogva megpróbáltam kinyitni a szemeim,de inkább nyögve a párnába fúrtam az arcom.Mintha valaki dob-szólózna a fejemben!Két tucat erősítővel felszerelkezve!
-Kisasszony,ki az ágyból,a hasára süt a Nap!Az édesapja ma különösen feldúlt . . .
-Kifelé!-morogtam,amiből kb. ennyit érthetett: kfeje.
-Hogy mondta,kisasszony?-kérdezett vissza,miközben a sötétítőfüggönyöket hálátlanul széthúzta.Újabb nyögdécselés közepette felültem,de a szemem inkább csukva tartottam.
-Tűnés a szobámból!Most!-ismételtem meg lassított-felvételként.-De mint a villám,Sonya!
A cselédlány anyanyelvén morogva masírozott ki a helyiségből.A homlokom a térdemre támasztottam.Képek villantak be az éjszakáról.A haverok és a legjobb barátnőim.Meg valami cuki pasi-azt biztosan tudom,hogy 3 piercing is volt a nyelvében.Oh jaj!Valaki leöntötte vodkanaranccsal a kedvenc fehér rucim . . . Phű,ettől a kellemetlenségtől eltekintve igen jól sikerült buli volt.Márpedig azért,mert most még az sem rémlik,ki hívta fel Vladimirt,hogy hozzon haza.Szóval durván be lehettem állva . . . Ki gondolta volna ebből a fejfájásból?!
Kiszálltam az ágyból,bár a kiestem talán jobban tükrözi a valóságot.Délután fél kettő volt.Lajhár-mozgással sikerült eljutnom a fürdőszobáig,majd csak már a víz alatt állva vetkőztem le.Az ujjaimmal kibogoztam a madárfészket a fejemen,aztán a hideg csempének dőlve vártam az 5 Aszpirin meg a zuhany hatását.Két lehetőségem van: meghalok vagy jobban leszek.Bármi is az,a mostani állapotomnál biztos jobb!
Végül csak jobban lettem,de bizonyára a javulásban szerepet játszott az a nagy tálca kaja is,amit Sonya ébresztésemkor felhozott.Mindössze másfél órába került olyan állapotba jönnöm,hogy felvettem egy farmert pólóval.Aztán úgy ahogy voltam nedves hajjal,mezítláb indultam neki.A ház körüli parkba készültem sziesztázni,azonban félúton Apu fülön csípett.
-Na ide figyelj,ifjú hölgy!-Az újabb szentbeszédét lüktető halántékomat masszírozva hallgattam végig.Még szerencse,hogy kényelmes fotelek vannak a dolgozószobájában . . . Csak ne beszélne olyan hangosan!
-Végeztél?-kérdeztem meg reménykedve,de Apu visszanyomott a helyemre.
-Nem,egyáltalán nem végeztem!De neked épp itt az ideje,hogy befejezd ezt az életmódot,ami másról sem szól,mint hogy versengtek a barátnőiddel,ki tud több pasival összefeküdni és részegesebb lenni!Úgyhogy felhívtam a nagyapádat és megbeszéltük,hogy az egész nyarat nála töltöd-jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
Na jó,és most ettől mégis mit vár?!Nagyapát a szimpla jelenlétemmel kenyérre kenem.Ráadásul Moszkvában lesznek az idei évad legjobb bulijai!Bocs,Apu,de te sem vagy ám néha százas.
-Úgyis karácsonykor láttam utoljára-mosolyogtam.jobb szünetem lesz,mint sejtettem!
-Ennyire ne örülj,Blake,egy szóval sem mondtam,hogy apához mész.Egy amerikai út pont elég hosszú,hogy legyen időd gondolkodni azon,hogyan kezdj a javulás ösvényén járni.
-Jacksonville?-rökönyödtem meg.
-Forks!
-Ne,ne,ne,ne,ne,ne,ne . . . -Édes Istenem,mit követtem el ellened,hogy ezt érdemlem?!-Apu,ezt még te sem teheted velem!Inkább leszek egész nyáron szobafogságban!Vagy azon a hülye katonai nyavalyán . . .
-Erről nem nyitok vitát,Blake!
A bőgés határán állva kászálódtam az ajtóhoz.De nem adom meg neki azt az örömöt,hogy sírni lát.Főleg a mostani helyzetben.
-Oh,és még valami!Ha semmilyen változást nem tapasztalunk a viselkedésedben,ami had jegyezzem meg,igencsak kritikus határokat feszeget évek óta,a Szent Annában töltöd a következő tanévet.Most pedig menj csomagolni,még a héten elutazol!

Elnézést kérek,ha nem túl valósághűen ábrázoltam a helyzetet,de még sosem voltam másnapos,szóval nem igazán tudom,milyen is úgy felkelni :)

A történet alapjai

Nem szeretnék túl sok mindent elárulni,úgy érzem sokkal többet dob a történet izgalmi szintjén,ha olyan dolgok derülnek ki a "múltról",amiről az olvasó nem tud.
Mindenesetre eme új fanfiction-öm a New Moon elejéig veszi alapul az eredeti cselekményt,pontosan addig,míg Edward Bella érdekében elhagyja a lányt.Természetesen Jacob is képbe kerül Bella depressziós időszakában,de éppúgy nem fogja viszonozni a fiú érzelmeit,mint ahogy azt tette is az Újholdban.A változás: Alice nem fogja látni Bella sziklaugrását,mivel Victoria nem tér vissza,hogy megölje.
Bella érettségi után a háta mögött hagyja a természetfeletti múltját,tovább lép és életének eme szakaszát egy költözéssel zárja végképp le.Soha többé nem hajlandó Forksba akárcsak betenni is a lábát.
Az évek pedig telnek.Cullenék neve teljesen feledésbe merül,csupán néhány ember emlékszik még rájuk,de ők is homályosan.Mindenki éli tovább megszokott életét,minthogy holmi múltban történt furcsaságokon rágódjon.
A Cullen klán pedig csupán árnyéka önmagának.Elvesztették lányukat,húgukat,szerelmüket.Egyetlen rossz döntés miatt...De talán az a rossz döntés volt a helyes.Csupán egyetlen elhatározás kellett részükről ahhoz,hogy esélyük legyen egy jobb,boldogabb életre...