2.fejezet

2.Egyre közelebb a Pokolhoz

15-20 ezer km út megtétele londoni és new yorki átszállással valóban elég hosszadalmas folyamat.Még túl sok idő is ahhoz,hogy az ember lánya elgondolkozzon azon,mi történt vele.Mégis hogyan végzi úgy egy 16 éves lány,hogy a saját apja afféle száműzetésébe küldi?
Az egész azzal kezdődött,hogy 5 éve részesei voltunk egy óceánjáró luxushajó utolsó útjának.Minden csodálatos volt.Azonban néhány nappal kikötés előtt egy akció-katasztrófafilmszerű helyzet kellős közepén találtuk magunkat.Anyu pedig életét vesztette.A tinikor küszöbén álltam egyszál magam.Apu gyakorlatilag zombi volt a gyásztól.
Az alaptermészetem is elég . . . nehéz kifejezni,pörgős,vad,talán még hiperaktív is.De abban az időszakban mindenki azzal jött,hogy legyek türelmes Apuval,kicsit csituljak le . . . De természetesen ez nem hatott.Sőt!A hormonok dolgoztak bennem és az események hatására előtört belőlem a vagány,lázadó tini.Mindenkit annyira lefoglalt az Anyu elvesztésével való fájdalom,hogy mire észbe kaptak,én már rég túl voltam a visszacsinálható-szakaszon.Egyik-pillanatról a másikra kellett a környezetemnek rájönnie,hogy már nem a vadóc kislány csinál butaságokat,hanem egy kezelhetetlen csajjal van dolguk.
Apu remélte,hogy más környezetben talán a hirtelen váltástól visszább esik a lázadási-fokom.De ehelyett bekerülve a szentpétervári forgatagba csak még durvább lett a helyzet.És az elmúlt években minél drasztikusabb módszerhez nyúlt,annál jobban romlottam utána.Gyakorlatilag fordítva működtem,mint mások.Minél jobban tiltanak valamit,főleg egy kamasznak,annál biztosabb,hogy kipróbálja.Mindazonáltal ha már benne van valaki valamiben és minél durvább megoldásokkal próbálják kihúzni belőle,annál biztosabb,hogy sikerül is.
Csak nem az én esetemben.
Egyébként senki sem tudja,miért olyan a vérmérsékletem,amilyen,hogy honnan ered.A családban nincs olyan,akire hasonlítanék,a szöges ellentéte vagyok mindenkinek.Bár ha a külalakot figyelembe vesszük,kiköpött szüleim.Azt mondják,az ikre lehetnék Anyunak-habár némileg izmosabb,sportosabb vagyok,mint ő volt.Az arcunk teljesen megegyezik,minden vonásom a tökéletes mása az övének.Azonban az ezüst-szőke hajszínt és a zöld szemeket Aputól örököltem.Ezek adják rajtam a valódi észak-európai jegyeket.Viszont sokszor megjegyzik,hogy hiába ugyanaz a a szemszín,senki nem azonosít be azonnal Apu lányaként.Ugyanis az én szemeimben olyan tüzet látnak,ami teljesen más tekintetet ad,mint amilyen Apué.
Helyi idő szerint péntek reggel 4 órakor szállt le a járat a Sea Tac nemzetközi reptéren.Nem egyedüli hullafáradt emberként sokáig tartott a leszállingózás a gépről,így a BIZTOnságoS Forksba érkezésemhez felbérelt kigyúrt sofőr erre a tolós kocsira felpakolt csomagjaimmal már várt a terminálok előtt.Nem kellett ahhoz a nevemet hirdető tábla,hogy felismerjem.
-Miss Dimitriev?-kérdezte,mire bólintottam.Oroszul kezdett,vagyis csak próbálkozott beszélni és a végén kérdőn nézett rám.Eddig sikerült a pókerarcot tartanom és felvihogtam.
-Tudok,angolul,Mr.Reynolds,de azért kösz a próbálkozást!Legalább a kedvem jobb lett-vigyorogtam.Vörösleni kezdett,mint egy rák,de azért udvariasan megkért még egyszer-legalább végre angolul-,hogy kövessem az autóhoz,majd elindult.A bejárat előtt elkezdett bepakolni a limuzinba,én meg mérgezett egér módjára le-föl sétáltam.
Leginkább a cipőmet tüntettem ki figyelemmel,így egy kisebb sikkantás tört ki belőlem,mikor valakivel-teszem hozzá,egy igencsak kemény valakivel-összeütköztem.Utánam kapott és én is megfogtam a karját az egyensúlyom megtartása érdekében.
-Bocsánat,nem figyeltem-kezdett el mentegetőzni.Azonnal feltűnt,hogy férfi létére mennyire tisztán mély,gyönyörű hangja van.
Csak akkor pillantottam fel rá,mikor már stabilan,kapaszkodó nélkül álltam a saját lábaimon.Káprázatos látvány tárult elém.egy kisebb sokk ért az élvezettől.Elvégre nem mindennap találkozik az ember lánya ilyen tökéletes emberrel!
-Oh . . . -nyögtem ki értelmesen.Megpróbáltam magamhoz térni,úgyhogy pislogtam párat.Kisöpörtem az arcomból a hajzuhatagom,majd egy gyors terepszemle után-még 3 istenként kinéző férfi és 3 angyali nő vette körül a szexi pasit-sikeresen megszólaltam.-Én bocs,totál nem itt jártam!
-Kisasszony,indulhatunk?!
Oh,hogy randiznál ám te is a kaszás hóhérral!Mély levegőt vettem,hogy ne kezdjem ütni a sofőrt idegbeteg módjára.Aztán mosolyt erőszakoltam magamra.
-Tényleg bocs!-Azzal sarkon fordultam és elindultam a limuzinhoz.Reynolds kinyitotta előttem a kocsiajtót,majd beszálltam.
Néhány perc múlva úton voltam a személyes földi poklom felé.